Egyébként azért választottam a fejezetben elhangzó 2 dalt, mert ez a kettő szokott engem inspirálni. Ha nincs ihlet, vagy csak szimplán üresség lakol idebent, ennél a két zenénél mindig újabb és újabb ötleteim támadtam!
Gondoltam ideje megosztanom veletek.
Jó olvasást <3
Ölel, Álmodozó lány
"- Louis? - Nina jött le a lépcsőn.
- Hát te? - kérdeztem vissza. De most komolyan, mit keres itt?!"
- Én csak.. - mutattam a lépcső felé. Most mit találjak ki? Na jó elmondom az igazat. Legalábbis az igazság lényegét. - Zayn-t kerestem.
- Igen? - húzta fel az egyik szemöldökét. - Pedig nekem úgy tűnik, mintha most keltél volna fel. Vagy ha alapjáraton ilyen kócos a hajad, akkor nem szóltam. - viccelődött.
- Úgy értem tegnap kerestem, s elment az idő, amíg Liam-mel beszélgettünk. - vontam meg a vállam.
- Ahogy elnézem nem csak beszélgettetek. - nézett rám furcsán, és rám mutatott. Illetve a pólómra. - Fordítva van rajtad.
- E-ez... ez nem az este történt. - mentegetőztem. - Úgy értem... amikor lefürödtem, fordítva vettem vissza... - látszólag nem hitte el a mesémet, - elvégre ki az a hülye, aki fürdés után visszaveszi a nappali pólóját? - de nem kérdezett többet, szóval nekem ennyi is elég volt. Már majdnem megkérdeztem tőle, hogy "Hogy aludtál?", mikor váratlanul Zayn támolygott be a banda villájába. Ahogy meglátott rögtön hátrálni kezdett, mire Louis odarohant hozzá, és szó szerint beráncigálta őt a nappaliba.
- Azt hiszem én most nem vagyok szívesen látott vendég, úgyhogy megyek is. - mondtam, s a lépcső felé vettem az irányt, hogy összepakoljam a cuccomat. - ami egy táskából, telefonból, a cipőmből és a Zayn-től kapott "Forever" feliratú nyakláncból áll. -
.jpg)
A nyaklánc Zayn-től
Amint összepakoltam a dolgaimat, elköszöntem Liamtől, s már mentem is. Leértem a nappaliba, ahol Louis és Zayn beszélgettek. Vagyis inkább, Lou vigasztalta a barátomat.
- Akkor... sziasztok! - mondtam, s semmi ölelés vagy búcsúszó nélkül kiléptem az ajtón. A friss levegő megcsapta az arcomat, amiért egy pillanatra megborzongtam. Még a küszöbön állva vállamra kaptam a Louis Vuitton táskámat és útnak indultam.
*~*
Lekéstem a buszt. Nem igazán bántam, mert sétálás közben sokkal jobban ki tudom szellőztetni a fejem, mintsem, hogy öreg emberek mellett üldögélve szagolgassam a büdös kipufogó szagát, amit a tömegközlekedési eszköz áraszt. Beraktam a fülhallgatót a fülembe, kiválasztottam egy zenét, és elmerültem a dal világában. Épp harmadjára hallgattam - mert beállítottam, hogy ismétlődjön. - mikor véletlenül nekimentem valakinek, aki a lökés hatására elejtette a papírjait.
- Jaj, nagyon sajnálom! - mondtam, és azonnal lehajoltam, hogy felvegyem neki. Ő is lehajolt és egy váratlan pillanatban összekoccoltuk a fejünket.
- Neharagudj, az én hibám volt. - mondta az illető. Rá néztem, és azon nyomban elmerültem a szemében. Aranybarna szemét pont tökéletes szögben világította meg a nap sugara, ami teljesen levett a lábamról. - még ha épp guggoltam is. - Kiegyenesedett háttal álltunk immáron egymással szemben. Szőke hajának tincseit az enyhe szél édesen csapkodta homlokához. Elég sokáig tanulmányozhattam arcának minden szegletét, mert egyszer majd elmosolyodott és kipirult.
- Jól hallom, hogy R5-ot hallgatsz? - kérdezte. Nekem pedig csak akkor esett le, hogy még mindig szól a zene, ráadásul elég hangosan.
- Oh.. igen. Szeretem ezt a bandát! - mondtam, majd gyorsan nyúltam a telefonomért, hogy kikapcsoljam. Elég zavaró, ha beszélgetés közben zenét hallgat az ember. Ráadásul, hogyha ő nem szereti ezt a zenét, akkor tuti meg lesz a véleménye rólam.
- Egyébként Ross vagyok. Ross Lynch... - nyújtotta kezét, amit én illedelmesen elfogadtam, majd bemutatkoztam én is.
- Nina Brown. Örülök, hogy megismerhetlek! - már épp válaszolt volna, mikor folytattam. - Tudod, nagyon ismerős vagy nekem... szerintem láttalak már valahol.
- Úgy tudom ez csajozós szöveg, és a srácoknak kéne használniuk... - nevetett. Jó, mondjuk igaza van, de én komolyan gondoltam, hogy ismerem valahonnan.
- Jó, igen! De komolyan gondoltam. - próbáltam komoly maradni, hátha eszembe jut, de nem sikerült. Akaratlanul is elnevettem magam. Mire ő is.
- Nagyon édes a mosolyod! - bókolt, én pedig totál elpirultam. Nem mintha nem dicsérnék a mosolyomat, de valamiért ez mindig jól esik.
- Köszönöm.
- Még mindig nem jöttél rá, honnan ismernél? - kérdezte, közben az arcomat fürkészte. Én csak "Nem"-et intettem a fejemmel. Ekkor elkezdett énekelni pár sort:
"He comes that movie scene
One you hate so cliche
That moment when we kiss
By the lake, pouring rain
I ain't no superman
But I can change your world
Oooooo
He comes forever, girl"
Oooooo
He comes forever, girl"
Már az első sornál rájöttem mit énekel. Pont annak a dalnak a refrénjét énekelte, amit hallgattam, mikor nekibotlottam.
ÉS AKKOR RÁJÖTTEM! Rájöttem, honnan volt ismerős. Ross Lynch... az egyik kedvenc énekes-színészem! Úristen! És én nem tudtam, hogy ki ő. Most biztos totál idiótának tart, pedig nagy rajongója vagyok. Megemlítsem neki, hogy mennyire imádom amit csinál? Vagy az már tényleg gáz lenne? Hisz először nem ismertem meg, aztán nem kijelentem, hogy: "Jaj már eszembe jutott, hogy ki vagy! Amúgy nagy rajongód vagyok."
Mikor látta, hogy nem szólalok meg, a vállamra tette az egyik kezét, s aggódó tekintettel hozzám szólt:
- Nina! Nina jól vagy? - kicsit megráztam a fejem, hogy visszatérjek a valóságba. Ahogy ránéztem, megint azzal az aranybarna szempárral találtam szemben magam.
- Persze, teljesen jól vagyok. - mondtam, majd egy mosolyt próbáltam az arcomra biggyeszteni.
- Hát, nekem most mennem kell. Így is késésben vagyok. Örülök, hogy találkoztunk. Remélem még látjuk egymást. - a búcsú végén rám kacsintott, s hirtelen ötlettől vezérelve megölelt. Meglepődtem, de visszaöleltem. Elvégre melyik idióta lány ne ölelné vissza a kedvencét? Csak arra lettem figyelmes, hogy az egyik keze vészesen közeledik a farzsebem felé, majd benyúl oda. Nem volt időm ellökni, s ráförmedni, hogy mégis mit képzel magáról?! mert gyorsan el is vette onnan és elindult. Elindult amerről én jöttem. A járdán lévő por csak úgy szállingózott utána, mintha azok is megérezték volna, hogy híres, így arrébb álltak.
Gyorsan a zsebemhez kaptam, és találtam egy kis fehér összehajtogatott papírt. Bontogatni kezdtem, majd mikor megbizonyosodtam róla, hogy nem tudom tovább hajtani, olvasni kezdtem:
Találkozzunk holnap 2-kor ugyanitt.
Majd hívj! (telefonszám)
R. L.
Miután elolvastam vigyorogtam, mint a tejbe tök. Nagyon boldog voltam, hisz nagy álmom volt, hogy egyszer találkozzak Ross-sal. Az csak plusz ráadás, hogy találkozni is akar velem! De, hogy írta meg ilyen gyorsan a cetlit? Ez nagyon foglalkoztat... olyan sokáig elmerengtem, hogy nem vettem volna észre? Mindegy is - gyors ránéztem még egyszer a papírra - holnap 2-kor itt kell lennem.
Visszaraktam a fülhallgatót a fülembe, max-ra kapcsoltam a "Here comes forever"-t és indultam tovább hazafelé.
*Zoe szemszöge*
"Visszafogta magát, mert látta, hogy most nem vagyok olyan kedvemben, hogy élvezzem a társaságát. Az este további része zökkenőmentesen telt. A Híres srác totál elvette a kedvemet. Még ahhoz sem volt kedvem, hogy kikezdjek Max-el, pedig az mindig feldob."
"Sétálok Liam-mel a tengerparton kézen fogva. Igazi szerelmes párnak nézünk ki. Már épp a csók határán vagyunk, mikor egy hatalmas hullám elsodor engem egy másik helyre. Teljes sötétség van és nagyon félek.
- Liam! Liam! - hiába kiabálok, senki sem válaszol. Egyedül vagyok. Egyedül a sötétben a semmi közepén. Hirtelen fáklyafények világították meg a helységet. Egy sikátorban voltam. Megfogtam egy fáklyát és útnak indultam, amerre vitt az eszem. Nem tudtam pontosan merre van a kijárat, azt sem tudtam, hogy valójában mit keresek... de az eszem azt súgta, menjek egyenesen. Pár percet sétáltam, de számomra egy örökké valóságnak tűnt ez az idő. Mikor kiértem egy hatalmas rétre érkeztem. - eldobtam a fáklyát, s körülnéztem. - Jobb oldalt egy félelmetes, sötét erdő, bal oldalt pedig egy szivárvány, alatta tele színpompás virágokkal. Na, gondoltam jobbra nem megyek... odafordultam megint és buborékok jelentek meg. Mintha mozgó képek lettek volna benne. Nem akartam odamenni de furdalt a kíváncsiság, ezért hát megindultam az egyik buborék felé. Én voltam rajta, 6 évesen. Épp a Barbie és a Diótörő-t táncoltam Louis-val. - Igen, általánosba egy suliba jártunk, és gyakran táncoltunk együtt. Ezért hát a tanárunk minket választott ki a színdarab főszereplőjeként. - minden családtagom ott volt, csak apa nem... Továbbmentem. Egy stúdióban játszódott ez a jelenet. Nina és Niall veszekedtek és a szüleim külön pártra álltak. Apa Niall-t, míg anya Ninát védte.
Nem kellett sokat gondolkodnom, míg rájöttem, hogy a rét jobb oldala a rossz dolgok emlékeit vetíti elém. Gyorsan átsétáltam a másik oldalra. Logikusan ott a jó dolgokat fogom látni.
Az egyik buborékban én voltam és Nina, amint egy vita után kibékülünk és megöleljük egymást. Egy másikban én és Liam, miközben a szakadó esőben csókolózunk. Egy harmadikban pedig az látszódott, ahogy a gép előtt ülök és levelezek a Híres Sráccal... Várjunk csak?! Miért jó dolog az, ha levelezek a Híres Sráccal? Hisz ő tette tönkre az életemet... Jó, ez túlzás de akkor is!
Ezt célzásnak vettem. Szóval az illető számomra jót jelent... talán mégis ki kéne derítenem, hogy ki lehet az?
Visszasétáltam a rét közepére. Szemben velem egy hatalmas dobogó. Ott ült középen valaki. Nem tudtam ki, ezért közelebb léptem.
- Öhm.. Heló! Zoe vagyok. Te ki vagy? - kérdeztem tőle, de ő nem válaszolt. Csak ült és gépelt. Gondoltam a Híres Srác lehet az. - Nem tudom miért gondoltam, de valamiért sejtettem. - Felléptem a dobogóra és hozzáértem a fiú vállához.
- Hé! - szóltam halál nyugodtan. - Te ki vagy? - még mindig nem nézett rám, még csak meg sem szólalt. Síri csend állt be... annyi hang volt csak, hogy mikor üzenetet kapott, azt jelezte a Laptopja. Körbejártam őt, hátha meglátom az arcát. Egy kis idő után besokallt és rám nézett. Azt hittem ott helyben elájulok! Teljesen szürke volt... szürke koszos arc, ijesztő teljesen fekete szemek. Mintha valami démon lett volna. Kicsit hasonlított a Slenderman-re. Fekete ruhát viselt, csak ekkor vettem észre, hogy én meg teljesen fehérbe vagyok öltözve. Eszembe jutott Zayn tetoválása, a Jin Jang. A nagy fekete rész a rossz dolgok megtestesítője. A nagy fehér pedig a jó dolgokat fejezi ki.
Tehát ha megismerném a Híres Srácot, akkor jó döntést hoznék. Egy kis rossz a jóban. S egy kis jó a rosszban. Tökéletesen kiegészítenénk egymást."
Verejtékezve ültem fel az ágyon. Furcsa egy álom volt, az szent igaz! Gyorsan elmentem zuhanyozni, mert átizzadtam a ruháimat. Még fürdés közben is az álmomon gondolkodtam. Mi van, ha ez egy jel? Hisz az egész "történet" Liam-mel kezdődött. Talán a nagy hullám azt jelenti, hogy el fogom veszíteni. Tehát akkor a levező sráccal kéne megismerkednem? Tele vagyok "Miért?"-ekkel. VALAKI VÁLASZOLJON MÁR!!
Az agyam megzavarodott. Nem tudom feldolgozni, hogy van valami, amire nem tudok logikus választ adni. Ilyen még sosem volt. Mindig volt valami ötletem vagy megérzésem, de most... most nincs.
*~*
9:51
Lementem reggelizni. Mivel anyáék dolgoznak így csak Nina és én vagyunk itthon. Na meg persze az ikrek...
Gyorsba összedobtam magamnak egy sonkás szendvicset majd leültem az asztalhoz a testvéremmel szemben.
- Hát te? - kérdeztem tőle, majd beleharaptam a kiflibe.
- Hát én? - kérdezett vissza.
- Miért öltöztél ki ennyire? - nyugodt voltam. Ma nagyon nyugodt voltam.
- Ohh.. elmegyek. 2-kor találkozom egy sráccal. - mondta fülig érő mosollyal az arcán. Boldog voltam, hogy Nina örül. Végre van valaki aki megérintette a szívét. Nem folytatta, hogy ki az a srác, meg, hogy hogy találkoztak, így nem kérdeztem. Gondoltam ha akarja, úgyis megosztja velem. Megettem a szendvicsem és felmentem a szobámba. Elterveztem, hogy bocsánatot kérek a Híres Sráctól és kiderítem, hogy ki lehet az.
címzett: hiressrac@feelingtop.hu
feladó: atlagcsaj@feelingtop.hu
Kedves Híres Srác!
Először is szeretnék bocsánatot kérni, amiért tegnap úgy kiakadtam. Nem tudom mi ütött belém... Hülye voltam! Teljesen magam alatt voltam, és valakin muszáj volt levezetnem a stresszt. Sajnos te voltál a legközelebb... Tényleg szörnyen SAJNÁLOM! Remélem meg tudsz nekem bocsájtani.
U.I.: Szeretném tudni, hogy ki vagy... ha ezek után még elárulod azt nagyon megköszönöm!
Szeretettel: Átlag csaj
Huhh... de nehéz volt megírni. Nagyon félek... mi van ha annyira megsértődött rám, hogy már nem is fog válaszolni nekem?
Mindegy... inkább bekapcsolok egy kis zenét. Beraktam Youtube-on a: Little Mix - Turn your face című dalt. Elég lassú, érzelmes szám, de épp ez az ami ilyenkor segít nekem. Miközben ezt a dalt hallgatom, mindig megszáll az ihlet, s kiürül az agyam. Így pont jó.
*~*
Kicsit elszundítottam. Arra keltem fel, hogy pittyeg a gépem. Miután észhez tértem gyorsan megnyitottam a mail-t. A Híres Srác írt. Elmondta, hogy ki ő. És még képet is küldött magáról! Nem hiszek a szememnek. Ő volt?! Mindvégig ő volt??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése