Ölel, Álmodozó lány
*Liam szemszöge*
- Hagy békén! - kiáltottam az ajtó túlsó végén lévő illetőnek.
- Nem is tudod ki vagyok. - női hang... a fiúknak nincs ilyen hangjuk. Ki lehet az?
- Tippelj! - játékosság volt a hangjában. Még ha nem is láttam ki az, így is éreztem, hogy elmosolyodott.
- Nem szeretem a találós kérdéseket. - a hangom nyers volt. Megtöröltem a szemem a pólómba, de nem sokat ért, hisz még mindig piros volt és be volt dagadva. Kikeltem az ágyból, elfordítottam a kulcsot a zárban, hogy szabadon járkálhassanak, majd visszafeküdtem az ágyra, arcomat a párnába temetve. A nő még várt egy kicsit, majd mikor nem hallott lépteken az ajtó felől benyitott. Meglepetésemre Nina volt az.
- Jól vagy? - kérdezte. Megértés, bűntudat - amit nem értettem miért. - és szomorúság volt ebben a 2 szóban, amik kérdésként hagyták el ajkait. Felnéztem rá dühös tekintettel.
- Szerinted, ha jól lennék most itt sajnáltatnám magam? - rivalltam rá. - Beleszerettem a húgodba és megcsókoltam pedig tisztában voltam vele, hogy rosszul cselekedek. Eltussolhattam volna, de címlapra kerültünk, ami miatt elvesztettem a legjobb barátaimat! Ráadásul... - folytattam volna, de rájöttem, hogy nincs értelme, így lezártam a témát. - Szánalmas vagyok.
- Liam... - rárakta a kezét a kezembe bátorításképpen, de lelöktem. - Egyáltalán nem vagy szánalmas! Azt tetted, ami szerinted jó volt, s ha ezt a barátaid nem tudják megérteni akkor nem igazi barátok.. - nem feleltem semmit, csak megöleltem. Nina rendes lány, s felnyitotta a szememet. Hála neki, sikerült rájönnöm, hogy mit is akarok valójában: Megszerezni Zoe-t!
- Köszönöm, Nina! - mondtam,, majd elengedtem a lányt. - Egyébként... hogy hogy itt vagy?
- Azt hittem itt lesz Zayn. - válaszolta szomorúan.
- Miért, mi történt? - kicsit oldalra hajtottam a fejem, jelezve, hogy tényleg érdekel a története. Elmesélt mindent a telefonhívásról, a bárról, a verekedésről és, hogy a végén Zayn csak úgy otthagyta. Éreztem, hogy van valami amit még nem mondott el nekem, de úgy döntöttem hagyom. Ha szeretné úgyis elmondja.
- Sajnálom. - csak ennyit tudtam hozzáfűzni. Látszólag meglepte a reakcióm.
- Nem a te hibád, ne kell bocsánatot kérned! - nem értette miért kértem bocsánatot.
- De igen... annyira el voltam foglalva a saját érdekeimmel, hogy nem is vettem észre, hogy Zayn szerelmes beléd. Ha tudtam volna, akkor nem itta volna le magát és most nem vesztetek volna össze.
- Igazából nem is vesztünk össze...csak... hiányzik! - az utolsó szónál könnyek szöktek a szemébe.
- Ne sírj! Zayn hülye, ha csak úgy otthagyott téged a bárban. Most nyilván gondolkodni szeretne, de amint rájön, hogy milyen idióta volt, minden visszatér a régi kerékvágásba és újra a legjobb barátok lesztek! Ezt megígérhetem. - komolyan gondoltam amit mondtam. Ismerem Zayn-t már mióta, s tudom, hogy valójában nem haragszik Ninára, de ő olyan, hogy inkább elmenekül a fájdalom elől és csendben, nyugodtan átgondol mindent.
*Zoe szemszöge*
- Azt hiszem megyek.. - mondtam, majd kiszálltam az autóból. - Hello Louis! - köszöntem kissé szarkasztikusan és bementem az ajtón, ahol érdekes látvány fogadott.
- Hát itt meg mi a jó isten történt?! - kérdeztem, bár magam sem hallottam a saját hangom, nem hogy bárki más. Egyszer csak megszólított valami részeg srác:
- Hé szivi! A buli már rég elkezdődött, hogy hogy csak most toppantál be? - kérdezte, közben össze-vissza dölöngélt mellettem. Gyorsan előhalásztam a zsebemből egy doboz Tic-Tac-ot.
- Tessék, vegyél be egyet. Talán segít.. - a "talán" szót fintorogva mondtam ki. A srác bekapott egyet, majd rám lehelt. Szó szerint majdnem elkezdtem öklendezni, - nem bírom a pia szagát. - majd a kezébe nyomtam az egész dobozt.
- Szóval, akkor miért csak most jöttél? - kérdezte újra. Nem válaszoltam semmit, csak elkiáltottam magam.
- MINDENKI KIFELÉ A HÁZAMBÓL! MOST! - az ajtó felé mutogattam, mintha valami idióta. Senki még csak rám sem hederített. A srác felé fordultam, aki még mindig ott állt mellettem. A szájszaga még mindig nem változott, ezért próbáltam visszatartani a levegővételt amíg beszélek vele.
- Hol van az ikrek?
- Ikrek? Jah, igen.. ott vannak - mutatott egy kis sarok felé.
- Az az Olsen ikrek. Nekem a Carver ikrek kellenek! - miután kimondtam, csak akkor döbbentem rá, hogy az Olsen ikrek itt van a lakásunkban.
- Egyszerre mindkettő kéne? Hmm.. telhetetlen kislány! Ez tetszik. - mondta, majd közelebb lépett hozzám. Nem kellett sok, hogy felpofozzam, de nem akartam balhét csapni. Inkább csak fintorogva megszólaltam:
- Kopj le! Ez sosem fog összejönni.
- Te tudod.. de nem tudod kiről maradsz le. - mondta, majd megpróbált szexin hátrálni, de véletlenül nekiment egy lánynak, akinél egy tálcán Nacho és szósz volt, így teljesen maszatosak lettek mindketten. Én csak vágtam egy flegma helyet és próbáltam nem totál szétröhögni az agyamat. A szemem átváltott keresési üzemmódba, s a kérésemnek megfelelően már meg is láttam a Carver srácokat. Látszólag ők is észrevettek, mert kikerekedett a szemük és próbáltak sunyin hátranyargalni a lépcsőn felfelé.
- Ohh nem! Ezt nem ússzátok meg ilyen könnyen! - kiáltottam, majd feléjük közeledtem és közben a ujjammal feléjük mutattam. Már nem próbáltak meg elmenekülni, mert tudták, hogy nincs értelme.
- Max! - néztem rá. -Charlie! - majd rá. Kihúztam a hangfalkábelt, mint ahogy a filmekben szokás. *Nahát, tényleg kezd hasonlítani az életem a mesékre.* Mindenki "Fujj"-olt rám.
- Ajj ne már! - mondtam nekik, és eljátszottam a sértődöttet. Még keresztbe is tettem a kezeim, hogy hitelesebb legyen, majd visszafordultam a srácokhoz. Te - mutattam Max-re. - és Te - majd Charlie-ra. - Most azonnal eltüntettek innen mindenkit és feltakarítotok utánuk! - Wow.. most határozott vagyok! Ez tetszik. Nem ellenkeztek, hisz tudják, hogy bármikor kirúgathatom őket a házból.
- Skacok, mindenki menjen el! - Charlie lusta hangon szólt, de rá még így is figyeltek, és nyomban szedték is a sátorfájukat.
*~*
- Köszönöm.. és most, hogy mindenki elment, nekiláthattok takarítani amíg én átöltözöm. - mondtam és már mentem is fel a lépcsőn, ám út közben megálltam és visszafordultam. - Mellesleg jól szórakoztam, kösz a kérdést! - szarkazmusnak szántam, de fülig érő mosollyal mondtam. Azonnal bekapcsoltam a gépet és írtam a Híres srácnak! Amint eszembe jutott ez a név, rögtön ideges lettem. Ő kérte ezt a találkozót, pedig el sem jött..
címzett: hiressrac@feelingtop.hu
feladó: atlagcsaj@feelingtop.hu
Kedves Híres srác!
Most elég pipa vagyok! Te kérted ezt a találkozót, ráadásul el sem jöttél. Vagy lehet, hogy eljöttél csak nem láttál meg, vagy nem tudom, de elég rosszul éreztem magam miatta. Szerencsére volt valaki aki feldobta a napomat, de ez akkor sem igazság! Tudod mit? Szerintem hanyagoljuk egymást! Elvégre gondolom úgyis van más dolgod, mint velem foglalkozni! Ott álltam az óriáskeréknél már háromnegyed 2-kor, hogy semmiféleképpen ne késsek. Folyton lestem az e-mailj-eimet hátha esetleg bepottyan egy levél tőled. Ha nem jöttél el szólhattál volna! Vagy ha ott voltál, esetleg egy mail, hogy merre vagyok? Azt hittem vagyok annyira fontos, hogy szólj nekem... úgy tűnik tévedtem! Tudod.. már nem is akarlak megismerni! Jó nekem így, így legalább nem tudom hogy néz ki és mi a neve annak az illetőnek akit elfelejtek.
U.I.: Nem vagyok kíváncsi a visszajelzésedre, felejts el! VÉGLEG! Ezzel a gyönyörű üzenettel búcsúzok tőled, ugyanis számomra vége!
Szeretettel: Átlag csaj
Üzenet elküldése: pipa!
Nem mertem lecsukni a Laptopom tetejét, mert féltem, ha lecsukom rögtön jön egy üzenet Tőle. Az embertől akit 3 hónapon keresztül a barátomnak hívtam. Tőle. Akinek minden titkomat elmondtam. Tőle. Aki többet tud rólam kevesebb alatt, mint a családom. Tőle. Aki naplóm helyett naplóm volt. Tőle. Akire fontos kérdésekben számíthattak. Tőle. Aki mindig jó tanácsokkal áldott meg, ha épp tehetetlen voltam. S Tőle. Tőle, aki elfogadott akkor is, ha rossz passzban voltam...
Amint ezen gondolkodtam, könnyek szöktek a szemembe. Nem hiszem el, hogy elvesztettem azt, aki számomra a legfontosabb volt. Nélküle nincs senki, akivel megtudnám beszélni az életemet. A nővéremnek ott van Zayn.. apának ott van anya meg a munkatársai.. és nekem?! Nekem senki! Nagyon szomorú lettem. Már megint kirekesztve és magányosan éreztem magam. Hiába volt minden szó, amit Liam mondott, az érzés nem változott. LIAM! Hát persze! Hisz ő megígérte, hogy rá számíthatok... mondjuk manapság nem lehet hinni az ígéreteknek.
A gondolatmenetemből egy villanás robbantott ki. Levelem jött: A HÍRES SRÁCTÓL!
Nem akarom megnyitni... túlságosan félek a választól! Viszont furdal a kíváncsiság, hogy mit írhatott. Na jó, egyszer élünk. De ha azt hiszi, hogy valami nyálas bocsánatkérő szöveggel megbocsátok neki, hát azt lesheti!
címzett: atlagcsaj@feelingtop.hu
feladó: hiressrac@feelingtop.hu
Kedves Átlag csaj!
Őszinte leszek, nem lepett meg a reakciód. Sokkal inkább a levél terjedelme. Ahogy emlékszem sosem írtál még ennyire hosszú üzenetet nekem. - nem hiszem el, még most is tud viccelődni. Szánalmas. - Teljesen igazad van abban, hogy írnom kellett volna. És egyébként láttalak téged ma... Rögtön felismertelek a tartásodból. S, hogy folyton a telefonodat bámultad, mint kiderült miattam. Szeretnék bocsánatot kérni, de félénk voltam. Úgy gondoltam egy olyan lányhoz, mint te nem vagyok méltó. De annak örülök, hogy jól érezted magad a másik illetővel... Még egyszer sajnálom... Tökéletesen megértelek, ha többet nem is akarsz beszélni velem. De szeretném ha tudnád: Hihetetlenül gyönyörű lány vagy és nagyon okos! Szerencsés a srác, akivel le fogod élni az életed...
U.I.: Ha már úgy is ez az utolsó üzenetünk, gondoltam elárulom, hogy ki vagyok de mivel írtad, hogynem vagy kíváncsi rám így nem lenne értelme felfedni magam.
Üdv: Híres srác
Az utolsó soroknál tényleg nem tudtam megfékezni a sírást. Mégis van szíve.. lecsuktam a Laptop-om és most már végleg nyugovóra tértem. A fiúk nyilván már végeztek a takarítással, ugyanis egy kéz jelent meg a derekamon, miközben már majdnem elaludtam.
- Miért csaltál meg azzal a popsztárral? - súgta a fülembe. Szinte olyan feje lehetett, mint az Alkonyatban Edward-nak mikor megbánja amit mond. Érdekes..
- Nem csaltalak meg. - súgtam vissza, de még mindig a fal felé fordulva.
- Ne áltass! Láttam az újságot... - vártam mikor veszi elő valamelyik fiókból, hogy az orrom alá dörgölje, de nem tette.
- Akkor kijavítom magam: Nem csaltalak meg, mert nem is járunk. - mondtam, majd felé fordultam. De azon nyomban meg is bántam, mert egy csókot nyomott a számra. Nem csókoltam vissza.. az ő csókja nem olyan volt, mint Liam-é. Liam-é szenvedélyes. - És neki van egy apró karizmája is... ha akarod, ha nem, nem tudod megállni a jelenlétét. - Max keze még mindig a derekamon pihent. Valamiért most kivételesen nem bántam... biztonságban éreztem magam. Visszafogta magát, mert látta, hogy most nem vagyok olyan kedvemben, hogy élvezzem a társaságát. Az este további része zökkenőmentesen telt. A Híres srác totál elvette a kedvemet. Még ahhoz sem volt kedvem, hogy kikezdjek Max-el, pedig az mindig feldob.
*Nina szemszöge*
Az este további részében sokat beszélgettem Liam-mel. Kiderült, hogy mióta szakítottak Danielle-el teljesen összeomlott, ezért is volt annyira boldog, mikor találkozott az óriáskeréknél Zoe-val. Elmondta azt is, hogy ki a Híres srác. Totál ledöbbentem, mikor megtudtam!
- Hogy mi van?! - na őrá pont nem tippeltem volna.
- De ezt nem mondhatok el a húgodnak! - figyelmeztetett.
- Jó, jó, nem mondom! De most komolyan? - még mindig nem hittem a fülemnek.
- Igen...! - kicsit szomorú lett ahogy láttam.
Liam: Kezdem megint furcsán érezni magam. Az, hogy Ninát ennyire feldobta a hír, hogy "Ő" a Híres srác, kitépett egy darabot a szívemből. Reméltem azért nem fog ennyire feldobódni a "hírtől", főleg nem velem szemben..
Sokat beszélgettünk még, majd álomba merültünk.
*~*
*Louis szemszöge*
Egészen rosszul keltem ma reggel. Folyton az járt a fejemben, hogy Liam hogy hajthatott rá Zoe-ra. Ezt nem hiszem el... nem képzeltem, hogy idáig el fog fajulni a dolog! Fel kell adnia magát a "Híres srác"-nak, amíg még nem késő. Most komolyan, mi értelme van titkolózni? Az sokkal jobban fog fájni a lánynak, ha később tudja meg. - Kikeltem az ágyból, s a répás pizsimben leballagtam az étkezőbe. Mivel megdöbbenve láttam, hogy nincs itt senki - ami elég érdekes, mert mindig én kelek fel utolsónak. - átmentem a konyhába, és elkezdtem rágcsálni egy répát. Emlékszem az X-Faktoros időszakban az egyik videónaplóban elmondtam, hogy imádom a répát, nem telt bele 1 hét és a lányok megrohamoztak répákkal. Érdekes volt... tudjátok, azóta szeretem a Lamborghini autókat is. ;)
Amíg ezen gondolkodtam még több, és több és több emlék jutott az eszembe a régi időkről. A régi időkről, mikor még minden rendben volt. Hiányzik... s legszívesebben visszamennék 3 évvel ezelőttre.
De minek is próbálkoznék? Már nem lehet megváltoztatni az életet. Változtatni nem lehet... talán csak elfogadni a sorsod..mindegy... itt vannak nekem a barátaim, a családom és Eleanor. Bár vele sajnos kezd megromlani a kapcsolatom.
- Louis? - Nina jött le a lépcsőn.
- Hát te? - kérdeztem vissza. De most komolyan, mit keres itt?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése