De nem is húzom tovább az időt, jó olvasást!
Ölel, Álmodozó lány
*Zoe szemszöge*
Reggel kómásan keltem fel az ágyból. Ránézek az éjjeli szekrényemen lévő digitális órára: 13:10 (!!!!)
Uramisten, el fogok késni a találkozóról! Gyorsan elmentem zuhanyozni, s megmostam a hajamat is. Megszárítottam, majd felkötöttem lófarokba, úgyis meleg van, mást nem tudok vele csinálni. A Híres srác lássa az igazi énemet, ezért csak alap sminket tettem fel és kinyitottam a szekrényemet. Nézem már egy jó ideje a ruhákat, amik szép rendezetten be voltak hajtva és akasztva a gardróbba. Hosszas keresgélés után, végre megtaláltam a megfelelő darabot és gyorsan magamra is kaptam.
~Zoe ruhája~
Hirtelen két kéz jelent meg a derekamon. Meg akartam fordulni, de fogva tartott.
- Mi történt a szekrényeddel? Mintha bomba robbant volna benne. - közel hajolt a fülemhez, majd szinte belesuttogta a szavakat, amitől összerezzentem. Élvezte, hogy ő válthatja ki belőlem ezt az érzést.
- Rend volt benne... egészen, amíg ki kellett választanom a megfelelő szettet. De mit keresel itt Max? - válaszoltam. A kérdést kissé nyersen fogalmaztam, majd egy kellő pillanatban, mikor nem tartott olyan erősen, kikerültem és leültem az ágyra. Ő csak megfordult és tett egy lépést előre. Mintha megérezte volna, hogy most kicsit sem hiányzik, hogy leüljön mellém és átkaroljon.
- Tudom, hogy nem ez a kérdés foglalkoztat a leginkább. - még mindig nem jött előrébb csak állt előttem és fürkészte a tekintetem, hátha reagálok valamit. De nem tettem, ezért folytatta. - Azért cseréltünk szerepet mert Charlie-nak megtetszett a nővéred és jöttem neki annyival, hogy ezt a parányi szívességet, megtegyem neki.
- Parányi szívesség? Ha nem tör ránk a tesóm az este még máig abban a hitben lennék, hogy Charlie-val csókolóztam, akit egyébként durván 1 napja ismerek. Mellesleg... - kissé kiakadtam, mert ez a bizonyos "szerepcsere" egyáltalán nem kis dolog. De a "Mellesleg" után nem folytattam.
- Mellesleg? - kissé oldalra hajtotta a fejét, jelezve, hogy tényleg érdekli amit mondok. Már épp nyitottam a számat, hogy elmondjam, hogy mellesleg nem is értem miért hagytam volna, hogy megcsókoljon, hisz nekem nem is tetszik. De végül máshogy döntöttem a válasz kapcsán:
- Mellesleg mennem kell, mert késésben vagyok. - szóltam és felálltam az ágyról. Sétáltam volna az ajtó felé, mikor hirtelen Max az ajtónak lökött és lefogta a kezeimet.
- Ne akard, hogy erőszakkal csókoljalak meg! - mondta szinte megbánó hangon, majd engedett a szorításból.
- Talán inkább sehogy nem! - csak ennyit válaszoltam és a kezem csattanó hang kíséretében találkozott az arcával, majd elrohantam.
*Nina szemszöge*
Ajtó csapódást hallottam. Nem tudtam ki lehet.. általában anyáék szólnak, ha elmennek itthonról. Mindegy, nem foglalkoztam vele. Sokkal jobban foglalkoztatott, hogy mikor kezdődik a Teen Wolf forgatása. *Leültem az íróasztalomhoz és rajzolgatni kezdtem..* Egyszer nagyon megnézném, ahogy az ikrek színészkedik. Vajon Charlie-nak kocka hasa? És ha igen, akkor valamilyen jelentnél majd láthatom? Elvégre csak lesz olyan rész, ahol le kell vennie a pólóját... vagy nem? Furcsa gondolatmenetemből, az említett srác zavart meg.
- Hát te min gondolkozol annyira?
- Ohh.. semmin csak.. - megfordultam és a csupasz felsőtestével találtam szembe magam. * Ahh ez most komoly?????* Semmit sem szólt csak fogta és elvette a papírt az asztalomról.
- Ez én vagyok? - kérdezte és felém mutatta a szénceruzával rajzolt rajzomat.
- M-mi? Ö-öhm.. nem.. én csak.. - kivettem a kezéből, és éreztem, hogy elpirulok. Istenem, hogy lehettem ilyen hülye, hogy lerajzoltam?
- Nem is tudtam, hogy ilyen szépen rajzolsz. - témaváltás: pipa!
- Hát.. igen.. azt hiszem. A legjobb barátom kiváló művész, megtanított pár alap dologra a rajzolással kapcsolatban. - totál higgadtan mondtam, nem is értem miért.
- Barát? Tehát fiú az illető? - kérdezte kicsit ingerülten, mégis kíváncsi hangon.
- Igen, a neve.. várj! Miért is veled beszélem meg a baráti ügyemet? - most esett le, hogy valójában egy olyan személynek készülök kitálalni a baráti körömet, akit még nem is ismerek igazából. És még mindig haragszom rá a tegnapi esti miatt. - Amúgy is még haragszom rád! - mondtam majd felálltam a székről, ahol eddig kényelmesen elhelyezkedtem, s elindultam, hogy lemenjek a konyhába.
- Istenem Nina ezt már azt hittem megbeszéltük! - mondta, majd elindult utánam a lépcsőn lefelé. A konyhapulthoz sétáltam majd öntöttem egy kis narancslevet a poharamba, amin üvegfestékkel a nevem állt. Még 10 évesen készítettem Zoe-val. Neki is van ilyen pohara "Zoe" felirattal.
- Hát ti mit csináltok? - kérdezte a hátam mögül Max. Én annyira megijedtem, hogy elejtettem a poharat. Szerencsére nem tört el. Huhh..! Megfordultam, majd rákiabáltam:
- Az isten szerelmére, tegyél csengőt a nyakadba ember! - majd a szívemhez kaptam a kezem és próbáltam visszaállítani a lüktetést az eredeti állapotába, ami nehéz két dögös vendég láttán. A fiú hátrálni kezdett feltartott kézzel, tettetvén, hogy megijedt tőlem. Hirtelen megcsörrent a telefonom a zsebemben, amitől megint megriadtam, így kiesett a kezemből a doboz és kiömlött a konyhakőre. Narancslében tocsogva átsétáltam a nappaliba és felvettem a telefont:
- Szia Zayn! Tartanád egy pillanatra? - meg sem várva a választ, a kezemet a telefonhoz tartottam és kiáltottam egyet: - Hé srácok! Töröljétek fel a tócsát!
- Miért mi? Hisz te csináltad? - vágott vissza Max, és totál logikusan, hisz én voltam aki kiöntötte.
- Mert én most telefonálok! - mondtam és meglengettem a telefont. - Jól van, csak kezdjétek el és majd megcsinálom. - mondtam, majd visszatettem a fülemhez a kagylót.
- Bocsi Zaynee, csak.. szóval mind egy! Mi újság? Miért hívtál? - kérdeztem tőle, hisz csak úgy nem szokott felhívni, valami oka mindig van.
- Szerelmem! Már úgy hiányzol! - mondta szinte elcsukló hangon, mintha részeg lett volna.
- Zayn? Istenem, mi történt veled? Idáig érzem az alkohol szagát. - mondtam, majd jelképesen elhessegettem az orrom előtt a kezem.
- Bébi, itt vagyok a sarki bárban és csak rád várok! - Fuuj.. hogy mondhat nekem ilyet? Hisz a legjobb barátja vagyok. És leinni magát? Ezt már komolyan nem értem..!
- Figyelj, maradj ott, érted megyek és elhozlak abból az.. izéből! - azonnal le is raktam a telefont. Belebújtam a dzsekimbe és odaszóltam az ikreknek: - Srácok, rohannom kell! Sietek haza! Heló.
*Zoé szemszöge*
14:05! Már 5 perce itt kéne lennie a Híres srácnak. Talán csak nem vesz észre, hisz elég sokan vannak. - Ma nyitották meg az óriáskereket, így nem csoda, hogy tódulnak ide az emberek. -
Egyszer csak megláttam Niall-t. Vajon mit kereshet itt? Odaköszöntem neki:
- Heló Niall! - elég jól ismerem az 1D tagjait, részben Nina, részben pedig apa miatt. - Hát te?
- Szia Zoe! - megölelt. - A haverokkal eljöttünk, hisz ma avatják fel ezt a hatalmas monstrumot. - az óriáskerékre mutatván. - És te? Hogy hogy itt találkozunk?
- Én csak.. szóval idejöttem, mert miért ne? - nem akartam elmondani neki, hogy a Híres sráccal találkozok. Hisz amúgy sem tud róla, hogy létezne, szóval..
- Csak nem a Híres sráccal találkozol? - kérdezte, majd egy kaján mosoly ült az arcára.
- M-mi? Honnan tudsz róla? - nagyon meglepett. Honnan tud a Híres srácról? Biztos, hogy Nina mondta el neki! De hát Niall-t ki nem állhatja. Mióta volt az a balhé - ahol az ír szépfiú viccből leszólta Ninát, ő pedig berágott rá, és elkezdtek veszekedni. - azóta nem nagyon szimpatizálnak egymással.
Ekkor jött Liam, aki épp a szőkeség hátára ugorva próbálta felkelteni a figyelmemet.
- Neked is szia Liam. Tudod anélkül is észrevettelek volna, hogy összekoszolod a haverodat. - nevettem, majd segítettem nekik felállni, mert az a bizonyos ugrás nem úgy sikerült, mint a filmekben szokás. Na igen.. az életem valahogy teljesen különbözik a filmektől, miért is vártam mást?
- Bocsi Zoe, de úgy gondoltam, így viccesebb. - mosolygott azzal az édes mosolyával. - Vársz valakire?
- Hát ami azt illeti.. - nem hagyta, hogy befejezzem, máris közbeszólt. Kicsit örültem, mert nem volt kedvem beavatni őt a "magánéletembe".
- Nem? Ohh szuper! Van kedved velünk lógni? - már nyújtotta a kezét, hogy elfogadjam az ajánlatát.
- Igazából nekem most mennem kell, éhes vagyok és megkértem Louis-t és Harry-t, hogy jöjjenek el velem a Nando's-ba kajálni. - nevetett, majd egy ölelés keretében távozott tőlünk.
- Úgy tűnik ketten maradtunk... - kinyújtotta a kezét megint. - Szabad egy körre az óriáskeréken? - próbálta elővenni a legcsábosabb mosolyát, kisebb-nagyobb sikerrel. Igazából sokkal édesebbnek tartottam, hogy legalább próbált felvidítani, mintsem, hogy nem sikerült tökéletesre a terve.
- Hát legyen. - mondtam, majd nevettünk mindketten. Megfogtam a kezét és beálltunk a sorba. Mivel ő híres előre engedtek minket. Most öröm volt kihasználni a sztárságát, pedig alapjáraton nem szeretem ezt az énjét. Beszálltunk egy kapszulába és beszélgetni kezdtünk mindenféléről. Liam olyan édes. Bármit mondtam, ő mindig valami bölcs tanácsot fűzött hozzá. Annyira megértő volt velem... mintha már ezer éve ismerném. Olyan sokáig beszéltünk, hogy észre sem vettük, hogy letelt a kör, pedig nagyon lassan haladtunk. Csupán arra lettünk figyelmesek, hogy a biztonságiak ránk szóltak, hogy szálljunk le.
- Nagyon élveztem ezt a 15 percet. Köszönöm neked Liam! - mondtam, majd megöleltem a fiút. Kicsit tovább, mint kellett volna, mert a lesifotósok már rögtön vagy 300+1 képet csináltak rólunk... Na ne! Csak ez hiányzott!
* Nina szemszöge*
Odaértem a bárhoz, amit Zayn mondott. Beléptem és csupa holtrészeg, büdös vadállat fogadott. A szememmel keresőüzemmódba váltottam, és a barátomat kezdtem el kutatni, akinek valójában nem is kéne itt lennie. Ááá ott van. Épp a bárpultnál ül és egy újabb ital - ahogy elnézem - whiskey-t húz le. Átvágódtam a tömegen és nagy nehezen sikerült elérnem hozzá.
- Zayn, hazaviszlek! Nyomás a kocsiba, MOST! - még magamon is meglepődtem milyen határozott voltam.
- De hát bébi! Még csak most kezdődik a buli! - szólt, majd egyik kezében az itallal elkezdett táncolni, másik kezét nyújtva, hogy tartsak vele. Hát azt lesheti!
- ZAYN! - kiáltottam rá. S mintha kicsit észhez térne, hozzám szólt:
- Valami baj van Nina? - közben lehúzta az italt, ami még a poharában volt. Wow.. ő aztán tud vedelni.
- Igen, van! Az, hogy itt vagy és a sárga földig iszod magad, nem is értem, hogy miért, ráadásul olyanokat motyogsz a telefonba, hogy "Bébi" meg "Szerelmem".. komolyan Malik mi bajod van? - Most előtört belőlem minden, azt hiszem. - Igen, csak azt hittem. - Ekkor hirtelen Zayn magához húzott és a szenvedélyes csók helyett egy elfuserált, alkoholszagú nem is tudom mi történt. Én rögtön felpofoztam. Hogy képzel ilyet magáról? Megpróbált még egy kísérletet a csók ügyben, ám akkor valaki a földre taszította őt és behúzott neki egyet. A srác automatikusan visszaütött. - Nem tűri, ha bárki hozzáér a tökéletes külsőjéhez. - Így hát verekedni kezdett a két fiú. Kicsit örültem, hisz még senki nem vetemedett arra, hogy megküzdjön értem, ám nyomasztó is volt, hogy valamelyiküknek baja esik. Megpróbáltam közéjük állni, de ellöktek, hogy ne avatkozzak vele, mert nem tartozik rám. Már hogy ne tartozna rám? Hisz miattam kezdték el. Végül a biztonságiak - nem is tudtam, hogy ezen a helyen vannak olyanok.. sosem láttam még őket, pedig úgy hallottam nem egyszer elkeltek volna. - megjelentek és szétválasztották a "harcosokat". Mindkettejük arca csupa vér volt, és kék-zöld-lila foltok emlékeztették őket az ütés helyére. Zayn-t elvitték valahová, menni akartam vele, de nem engedték. Nagyon aggódom érte. A másik srácot addig kivittem a mosdóba és ápolónőt játszva elláttam a sebeit, amiket a barátomtól szerzett. Épp a fertőtlenítővel tisztogattam az egyik vágást az arcán - valószínűleg a szilánk okozta, ami a törött whiskey-s pohár tartozéka volt. - mikor felém fordult és valamit motyogott az orra alatt. Én csak néztem rá bambán, hisz nem tudom miről van szó. Ám ekkor a tarkómat magához húzta szenvedélyes csókot nyomott az ajkaimra. Az övé határozottan úgy sikerült, ahogy egy csóknak sikerülnie kell. Magam sem tudom, hogy miért, de visszacsókoltam. Így ment ez míg végül combjaimat felemelte, én a derekán átkulcsoltam a lábaim és elvitt egy külön helységbe. Egyre jobban éreztem azt a fusztráló érzést, ami arra kényszerített, hogy: Még, még és MÉG!
Ám ekkor beütött az amire komolyan nem számítottam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése