~1. Fejezet~

*Zoe szemszöge* 

Laptop az ölemben, én ülök az ágyon. Épp a Híres srácnak válaszoltam az e-mailjére, mikor apa hangját véltem meghallani a házból. Valószínűleg a konyhából jöhetett.
- Zoe!
- Igen apa? - kiáltottam vissza torkom szakadtából, mit sem törődve, hogy reggel 6 óra van és mindenki még javában alszik. Erre a kiáltásra valószínűleg már nem, haha.:D Ideges voltam, amiért apa megzavart. Már több mint 3 hónapja levelezek ezzel a fiúval. Nina, a nővérem mindig mondja, hogy vigyázzak, mert az interneten elég sok a perverz/pedofil alak, de szerencsére mindig sikerül megnyugtatnom, hogy semmi olyan infót nem adok ki magamról, ami a hasznára válna. Igazából elmondhatom, hogy az utóbbi 3 hónapom csodálatosan telt, Miatta. Igaz, hogy nem tudom, hogy valójában hogy hívják, sőt még azt sem tudom, hogy nézhet ki.. de csupán az írásából megértem minden egyes gondolatát. Olyan mély, olyan érzéki.. és olyan, mintha már nagyon régóta barátok lennénk. Úgy érzem, teljes mértékben megért engem. Neki nyitott könyv vagyok, ami nagy szó, mert én jobb szeretek a háttérbe húzódni minden téren. Ábrándozásomat a Híres srácról apa újabb kiabálása zavarta meg.
- Elmegyek a sarki közértbe, hozzak neked valamit? - az idősödő, rekedtes hang már nagyon hiányzott. Tegnap este ért haza Amerikából egy filmforgatás miatt. Doncaster dög unalmas volt nélküle. Tény, hogy nem jövünk ki egymással annyira jól, ugyanis az elmúlt 16 évemben mintha csak anyával és Ninával éltem volna. - Apa vagy távol volt, vagy mikor itthon volt, láthatatlan voltam számára. Nem is emlékszem, hogy volt-e valaha, mikor az iskolai előadásaimnak legalább az egyikén ott lett volna. - Mégis ürességet érzek belül, hogyha nem tudhatom magam mellett.
- Semmit nem kérek, köszönöm! - hideg hangom mintha kissé megriasztotta volna őt. Nem akartam ennyire ridegen válaszolni neki.. akaratlanul is mikor előtörtek bennem az emlékek rossz apának gondoltam. Elraktam a laptopot az ölemből, nem törődve, hogy válaszoljak a Híres srácnak, lerohantam apához, aki már épp zárta volna be az ajtót, hogy menjen a boltba.
-Apa várj! - kiáltottam utána a bársonyszőnyeggel lefedett márványozott lépcsőn leszaladva. Ő megfordult és elkerekedett szemekkel bámult rám. Tekintetét megemelte, mintha azt kérdezné: Mi az?
- Szeretlek! - mondtam, majd akaratlanul is bekönnyeztem és odarohantam az ajtóhoz megölelni őt. Sós könnyeim átáztatták a drága selyemből készült öltönyét - igen, apa már csak ilyen. Mindenhová öltönyben megy, legyen szó díjátadó gáláról vagy csak szimpla boltba menésről. - de nem érdekelt. Csak érezni akartam a közelségét, érezni, hogy szeret. Majd elengedtem és magamra pillantottam. Úristen a répás egybe részes pizsimben vagyok. És kintről láttak az emberek.
- Na jó, azt hiszem most megyek és átöltözöm, míg még cikibbé válna a helyzet. - elpirultam, s már jeleztem is az ujjaimmal, hogy a lépcső felfelé vezető útja lenne most a legbiztonságosabb hely számomra. Apukám rögtön értette, hogy a pizsimre célzok, ezért gyorsak nyomott egy puszit a fejemre - ahogy régen is csinálta, mielőtt híres ember lett volna - és már el is viharzott, én pedig gyorsan felrohantam a szobámba. Kutattam a szekrényemben egy jó ideig majd eszembe jutott... "Úristen!"- gondoltam magamban. A Híres srác.
Nyomban felnyitottam a laptopot és gépelni kezdtem:

címzett: hiressrac@feelingtop.hu
feladó: atlagcsaj@feelingtop.hu

Kedves, Híres srác!

Olvastam előző történetedet a keddi napról. Hát mit is mondhatnék? Először is nagyon gratulálok, hogy sikeresen telt a vacsora a családoddal. Nehéz lehetett kibírni több, mint 2 hónapot a szeretteid nélkül. Üdvözlöm őket, remélem átadod! Velem nem sok minden történt a tegnapi nap során. Apukám végre 3 hónap után otthagyta Amerikát és visszajött hozzánk. A film amit küldtél, teljesen lenyűgözött! Nem is gondoltam volna hogy másfél órába ennyi misztikus és varázslatos dolgot sikerül belecsempészni az embereknek. Mindenesetre remélem hallok még felőled!

Szeretettel, Átlag csaj

*~*

Unatkozom. Gondoltam bekapcsolok valami ütős zenét, hogy eltereljem a gondolataimat a semmittevésről. Veszekedést hallok a földszintről. Az elején nem foglalkoztam vele, azt hittem, hogy Nina megint túl hangosan nézi a TV-t. Biztos lejjebb veszi majd. Eltelt vagy úgy 5 perc, még mindig hallom. Még mindig valami "Semmit nem törődsz a gyerekekkel" meg "El akarok válni" dolog volt a téma. Jó, hát mondom mindegy, majd befejeződik. A férjnek bűntudata lesz és minden rendbe jön, mint ahogy a filmekben az lenni szokott. Ezen tűnődtem, mikor hirtelen mintha valami villámcsapás érne, és eszembe jutott valami. - Gyorsan a tükörhöz szaladtam, hogy megnézzem, nincs-e a fejem mellett egy felkapcsolt villanykörte. Csalódnom kellett, mert nem volt. - Mindent tudok a filmiparról és a filmkészítésről anyáék által, így nem lehet, hogy ilyen sokáig veszekedjenek a szereplők. Gyorsan kikapcsoltam a zenét, és a gépemet az ágyon hánykódva lerohantam a lépcsőn. A konyha előtt megálltam és bekukucskáltam az ajtófélfa mellől. Anya és apa voltak ott.
- Hát te mit keresel itt? - szólalt meg mellettem egy ismerős hang. A nővérem volt az.
- Mi történt? - figyelmen kívül hagyva a kérdést, feltettem a számomra legérdekfeszitőbbet.
- Anya kibukott, amiért apának fontosabb a munka, mint a család. - olyan normális hangnemben mondta, mintha ez lenne a világ legnormálisabb dolga. - Most épp a kedvenc színészemet szidja, Dylan O'Brien-t. Pedig Dylan-nek semmi köze apához! Jó, hát van, mert apa rendezi a Teen Wolf 4. évadát, de attól még nincs értelme szidni őt, hisz ő csak színész! És amúgy is... - szinte már ábrándozva panaszkodott nekem, mígnem besokalltam, s hangosan ordibálni kezdtem:

- Pont nem érdekel, hogy te kit szeretsz, vagy kiért vagy oda vagy kit nem kéne anyának szidnia! Én csak nem akarom, hogy veszekedjenek és kész. - itt visszavettem normálisra a hangomat és belecsempésztem egy kis flegma stílust. - Meg amúgy is: Mi olyan nagy szám abban a bizonyos "Dylan"-ben? - az ujjaimmal idézőjelet mutatván. -
Apa, anya és főleg Nina értetlen fejekkel bámultak rám. Testvéremre néztem, aki látszólag kérdezni akart valamit, de nem tette.
- Mi van? - kérdezte flegma módon tőle.
- M-mi? S-semmi...

- Ahh, látom, hogy kérdezni akarsz valamit! Van egy kérdőjel a fejed helyén. - az arca előtt rajzoltam egy ?-et. Mivel nem szólalt meg, hát rajtam volt a sor. - Hát jó... a kérdésedre a válasz: Érzékenyen érint ez az ügy. És mivel a következő kérdésed az lenne, hogy: Miért? Megkíméllek tőle és elmondom most, hogy: Rám tartozik!

Mielőtt elkezdtem volna hullajtani a könnyeimet, fel szaladtam a szobámba. Vagyis fel szaladtam volna, de nekiütköztem valakinek. A könnyek akkor már előtörtek a szememből így nem láttam, hogy a könnyfátyol mögött kit rejt az ismeretlen arc. Az arcomhoz ért, hogy letörölje a sós cseppeket. Hatalmas kezéből ítélve fiúnak véltem. Mikor már tisztán láttam mindent, kidülledtek a szemeim. Istenem, tényleg ő az? Nem lehet!

Apa odarohant hozzá és kezet fogott vele, félrelökve ezzel engem és egy másik srácot. Várjunk, mivan?! Ketten vannak?

- Figyelem! Ők itt - mutatott a két ismeretlenre - a filmem új sztárjai! Nálunk fognak lakni, amíg a forgatás tart. - Apa fülig érő mosollyal mondta eme mondatának összes szavát.
- És ők kik? - kérdezte anya nyersen. Ahogy láttam nem igazán érdekelte, hogy kik csak ne legyen láb alatt a háznál.
Másik szülőm már épp beakarta őket mutatni nekünk, mikor én már nem bírtam tovább és felrohantam a szobámba. Mindenki értetlenül bámult - megint - de engem csak az érdekelt, hogy kiönthessem valakinek a lelkem. S ez az illető nem lehetett más, mint a Híres srác! Gyorsan írtam neki egy levelet:

címzett: hiressrac@feelintop.hu

feladó: atlagcsaj@feelingtop.hu

Ha nem bánod most megkíméllek a felesleges bájos köszönésektől! Megjelent nálunk az imént két színész srác. Ezt nem hiszem el! És apa még boldogan jelenti be, hogy ők a filmje 2 új sztárja. Hogy képzeli? És mi az, hogy nálunk fognak lakni? Nincs is külön vendégszoba mindkettőjüknek. Nálam meg biztos, hogy nem lakik el semelyikük sem! Ezt nem hiszem el:(

Üdv: Átlag csaj